A késedelmi kamat

Az első pénzügyi szankció, ami a késedelmes fizetés miatt érheti a pénzfizetésre kötelezettet, az a szinte mindenki által ismert késedelmi kamat. Késedelmi kamatot kell fizetni attól az időponttól, amikortól a fizetési kötelezettséggel késedelembe esik a kötelezett. Késedelmi kamat akkor is jár a jogosultnak, ha a pénztartozás eredetileg kamatmentes volt, sőt, akkor is, ha a kötelezett a késedelmét kimenti.

A késedelmi kamat mértéke több tényezőtől függhet. Ha a felek szerződést kötöttek, amelyben a késedelmi kamat mértékét meghatározták, úgy ez lesz a késedelmi kamat mértéke. Ha nincs ilyen meghatározva, vagy a felek között nincs szerződéses jogviszony (például károkozás esetén), akkor az ún. törvényes késedelmi kamat számítása történik, amely alapján főszabály szerint a késedelembe esés időpontjától kezdődően a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatot köteles fizetni a kötelezett.

Vállalkozások közötti szerződések esetében a törvényes késedelmi kamat számítása szigorúbb pénzügyi terhet ró a kötelezettre: ekkor ugyanis a jegybanki alapkamat 8%-kal növelt mértékét kell figyelembe venni a kamatszámításkor az egyes félévek kamatmértékének meghatározásakor.

A késedelmi kamat tehát a késedelem időtartamának és a késedelmi kamat mértékének függvényében akár jelentős gazdasági terhet róhat a késedelembe eső félre, ezért a kötelezett oldaláról célszerű a fizetési kötelezettségeket az arra megszabott határidőn belül teljesíteni.

A törvényes elszámolás rendje

A fizetési kötelezettség késedelmes és nem teljeskörű teljesítése esetén nem mindegy, hogy mire számoljuk el és milyen sorrendben a teljesített összeget: a teljesítés miatt felmerült költségre, a kamatokra, vagy a tőkére. Tovább bonyolódhat és nehezülhet a kötelezett pénzügyi helyzete, ha több esedékes tartozása is van, és a megfizetett összeg nem elegendő valamennyi tartozás kiegyenlítésére.

A Polgári Törvénykönyvünk ezt a kifejezést, hogy törvényes elszámolás rendje, nem használja, azonban két paragrafus[1] is az ,,Elszámolás több tartozás esetén” címet viseli, melyek összevetésével megállapítható, hogy a befizetések elszámolása sokkal bonyolultabb annál, mint amit általánosságban gondolunk a tartozások megfizetéséről.

Fizetések elszámolásának sorrendje a költségek, kamatok és tőke vonatkozásában

Főszabály szerint ha bármiféle befizetés történik, akkor elsődlegesen a felmerülő költségre, utána a kamatra, végül a tőkére kell elszámolni a befizetést.

Hogy mit is jelent ez késedelmes fizetés esetén?

Az 1. pontban már említettem, hogy késedelmi kamatot is felszámíthat a jogosult; a törvényes elszámolás rendjéből eredően ezért elsődlegesen a (késedelmi) kamatra, és csak ezt követően számolhatjuk el a tőkére a befizetésünket.

Egy példán keresztül szemléltetve az előbbieket könnyebben megérthetjük az elszámolás mechanizmusát. Tegyük fel, hogy van egy 100.000,- Ft összegű tartozásunk, amelynek megfizetésével oly mértékben késedelembe estünk, hogy a kifizetés napján a jogosult 10.000,- Ft késedelmi kamat felszámítására is jogosult. Ha csak a tőketartozás összegét, azaz 100.000,- Ft-ot fizetünk meg a jogosultnak, akkor nem fizettük meg a teljes tartozást: ekkor először 10.000,- Ft-ot a késedelmi kamatra, a fennmaradó 90.000,- Ft-ot pedig a tőkére kell elszámolnunk, azaz 10.000,- Ft tőketartozásunk továbbra is fennmarad, amely után szintén késedelmi kamat képződik a következő fizetésig.

Önmagában tehát már a késedelmi kamat miatt célszerű utánaszámolni mind a jogosulti, mind a kötelezetti oldalon egy-egy kifizetés kapcsán, hogy a fizetett összeg ténylegesen elegendő a tőkeösszeg teljesítésére is, vagy marad a kötelezettnek tőketartozása.

Fizetések elszámolásának sorrendje több tartozás esetén

Abban az esetben, ha több tartozás áll fenn, és a befizetések nem fedezik valamennyi tartozást, akkor a polgári jog szabályai szerint első körben a kötelezettnek van lehetősége megjelölni, hogy melyik tartozásra kívánja a befizetést elszámolni. Megjelölésnek minősül már az is, ha például egy-egy banki átutalás során a kötelezett a közlemény rovatban feltünteti az egyik kiegyenlítendő számlát.

Amennyiben a kötelezett ezzel nem él, és az erre vonatkozó egyértelmű szándéka sem ismerhető fel, úgy a jogosultnak van lehetősége arra, hogy megjelölje, melyik tartozásra számolja el a befizetést. A jogosult azonban köteles erről értesíteni a kötelezettet.

Ha egyik fél sem rendelkezett erről, akkor főszabály szerint a régebben lejárt követelésre kell elszámolni; ha azonos a követelések lejárata, akkor a kevésbé biztosított követelésre, ha mindegyik egyenlő módon biztosított, akkor a kötelezettre terhesebb tartozásra kell elszámolni. Ha így sem lehet megállapítani a befizetés tartozásra való elszámolás sorrendjét, úgy arányosítani kell a tartozásokra a befizetést.